Hogy elcsesztem a címet? Bye és nem buy?!? Nem olyan nagy "báj"... Ugyanis én nem búcsut intek Londonnak, hanem éppenséggel bevásároltam magam egy londoni útba, addig járattam a unicredites VISA bankkártyámat (a kútra), mígnem egyszer csak föl nem hívtak a Unicredittől, hogy jól van már na, nyertem egy kétszemélyes londoni utat Madonna koncerttel, száz font költőpénzzel, ingyen repülőjeggyel, ingyen szállással - csak hagyjam már abba...
Az egész idén áprilisban kezdődött... Nem, nem is 2009. áprilisában, inkább bő másfél éve, valamikor 2007. novemberében... Akkor ugyanis már volt szerencsém megnyerni egy két hónapos hitelkártya-használat versenyt a Unicreditnél, s vele egy 500.000 Ft-os vásárlási utalványt, amit a Chemol Travelnél használhattam fel. (Az utalvány át is alakult szépen: az eleje két repülőjegyre Madeirára, majd a maradék három repülőjegyre Tenerifére, ezekről nincs még blog, de ha valaki megelégszik a fényképekkel, a http://picasaweb.google.com/janos.vertes címen megtalálhatja az ideillő fotóalbumokat...)
Hangsúlyozom: soha korábban (és azóta se) nem szálltam és szállok be semmi olyan blokkgyűjtési, vásárlási akcióba, amelynél be kell küldeni a számlát vagy a kivágott kupont és majd sorsolnak... Ez viszont más volt: verseny, mondhatni kihívás! Nem kellett beküldeni semmit (hiszen elég komoly számítógéprendszer könyveli a kártyahasználatot), és nem volt szó sorsolásról sem: aki két hónapon keresztül a legtöbbször használja a kártyáját (egy-egy alkalommal minimum háromezer forintos vásárlásra - legalábbis 2007-ben még ez volt a limit), az nyer! No, amikor a szórólap a kezembe került, épp a Tescóba készültem nagybevásárlásra, a pénztáros majd megőrült, amikor szépen szakaszoltam a bevásárolt cuccot háromezres adagokra, és mondtam, hogy mindegyik után szíveskedjék lehúzni a hitelkártyámat, egyenként fizetek... Csak később mentem fel a bank weboldalára, és töltöttem le pdf-ben a részletes versenykiírást, amiből kiderült, hogy ha egy terminálnál tíz percen belül kétszer vásárolok, az egynek számít, vagyis tök fölöslegesen csináltam hülyét magamból és a pénztárosból!
Ezután már minden a részletes versenykiírás figyelembe vételével, de a szabályok adta lehetőségek tudatos kihasználásával történt: a karácsonyi családi nagybevásárlást kicsit előrébb hoztuk, és bevettük magunkat feleségemmel egy Plazá-ba, ahogy könnyedén mozog az ember az egyik boltból ki, a másiba be. Ha egy boltban két darab háromezer forintos (vagy afölötti) ajándékra leltünk, az egyiket félretetettük, és közben elmentünk egy másik üzletbe, majd amikor letelt a tíz perc, akkor vissza... Amikor üzleti célból be kellett járnom nyugat-európát, nyilván kihasználtam: míg máskor három teletankkal bonyolítottam volna le az egészet, most minden 100-150 km után megálltam, de nem csak én, hanem a kútpisztoly is a kezemben úgy 12 Eurónál (ó azok régi szép idők, amikor még 250 Ft volt egy Euró), háromezer forintnál lehetőleg egy cseppel sem akartam egyszerre egy kútnál többet tankolni... (Mit kellett vitatkozni egy belga édességboltban Brüsszelben, amikor ők 15 Euró alatt nem akartak kártyát elfogadni!...) Azután ugyanezt a taktikát követtem itthon is, barátaimnak is, kollegáimnak is tankoltam néhányat a kártyámmal, ők meg kifizették cashben...
Szóval igaz, ami igaz, nem munka nélkül kerestem én azt az ötszázezer fointnyi utazási utalványt, energia és idő az ment vele, de végül is anélkül, hogy felesleges, terveinkben nem szereplő, árucikket vásároltam volna (ezt muszáj ide írnom, nehogy a sok kártyahasználat meg a külföldi utak miatt megjöjjön a behívó egy kis vagyonosodási vizsgálatra ;-)), sikerült annyiszor használni a hitelkártyát, hogy megnyertem a versenyt. (A 2007-est a Mastercard támogatta, és elég szépen voltak a további nyeremények is: LCD-TV, iPOD stb., csupán azért kellett izguljak, hogy ne csússzak ki az első 10-ből, mert utána 40 darab USB-s pohármelegítő következett nyereményként, amiből már három is hever valahol a fiókom mélyén különböző cégek reklámajándékaként... De nem csúsztam ki, mint említettem, győztem!)
Így azután már rutinos versenyzőként olvastam idén márciusban egy újabb szórólapon, hogy ismét lesz kártyahasználati verseny, ha április 1 és 30 között én használom a legtöbbször a unicredites Visa bankkártyámat, akkor megnyerem a londoni utat. A különbségek: most nem creditkártyát, hanem debitkártyát kell használni (vagyis előzetesen fel kell tölteni a majdan elköltendő összeget), és az egy alkalommal történő vásárlásnak el kell érnie az ötezer forintot... Most már nem követtem el a tescós hibát, hiszen egyből láttam a tízperces időhatárt, viszont az első pillanattól riaszthattam a kollegákat, miszerint internetes vásárlásaikat szívesen lebonyolítom helyettük, és persze tankolhatunk is ötezrenként... Volt még néhány trükköm, de feleségem mondta, hogy mindent azért ne áruljak el, ha már egyszer beindult ez a járat, rajta kéne maradni, ki tudja mit nyerhetünk jövőre :)? Egy két apróságot pedig nyugodtan megoszthatok, hiszen - állítólag - utcahosszal maradt le a második helyezett, a bank - nem hivatalos - tájékoztatása szerint én cca. dupla annyiszor használtam a kártyámat, mint ő. Ha ezt tudom, akkor biztos beszállok a párhuzamosan zajló Mastercard hitelkártyás versenybe is (az 150.000 forint belföldi utazásért ment), de mivel menet közben nem lehetett sejteni, hogy mennyit teljesítenek az ellenfelek, nem mertem kétfelé forgácsolni a tudatosan beütemezett költéseket...
Hát így! Szóval most előre elhatároztam, hogy nyerek (erről tanum is van, hisz már a verseny elején megírtam egy ismerősömnek, aki a Unicreditnél dolgozik, hogy elfogadom az újabb kihívást), és meg is nyertem a Madonna-koncerttel megspékelt londoni utat, amiről majd szép sorjában beszámolok ebben a blogban. Legközelebb az előkészületekről írok (Buy-buy hajójegy, buszjegy előre az interneten), azután szombaton hajnalban már repülünk is, hogy három napot eltöltsünk egyik kedvenc városomban, közben megnézzük az O2-ben a Madonna koncertet, kiránduljunk a Stonehenge-hez, hajókázzunk a Temzén, visszafelé pedig még szemügyre vegyük a híres nevezetes 5-ös terminált Heathrow-n, amely olyan nehézkesen indult be tavaly, egy sor számítástechnikai baki okozott az induláskor embertelen káoszt. Akit érdekelnek a részletek, itt majd nyomon követhetik a londoni pénzköltéseinket is, amihez nyilván pici adagokban fogom nyomatni a kártyámat...
Nem, nem, most nincs verseny, de azért edzésben kell maradni!
(Folytatás: http://buy-buy-london.blog.hu/2009/06/30/az_ut_megtervezese)
