Hogy miképp kerül éjszaka az ember a Temze vizére egy ingyenes Madonna koncert után?

Hosszú ennek a története, de hát erről szól ez a blog, kéretik időrendben a legrégibb bejegyzéstől előrefelé az összes korábbi bejegyzést.
(1. Buy-Buy, avagy hogyan lehet megnyerni egy bankkártyaversenyt:
 http://buy-buy-london.blog.hu/2009/06/29/buy_buy
2. Az út megtervezése: 
http://buy-buy-london.blog.hu/2009/06/30/az_ut_megtervezese
3. Óh az én próféta lelkem: 
http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/02/oh_az_en_profeta_lelkem
4. Meleg London:
 http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/08/londonban_julius_4_ere_esett_az_idei_nyar_es_minden_ami_meleg
5. Falusi p... az angol WC-n:
http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/08/falusi_p_az_angol_wc_n_avagy_vacsora_fel_nyolckor
6. Madonna, avagy az édes-ragadós kőleves:
http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/09/madonna_a_cukorka_ujratoltve_avagy_az_edes_ragados_koleves)

 Itt és most beszéljenek inkább a képek:

Visszaérkezve a katamaránnal a London Eye-hoz a Sohón keresztül sétálunk haza.

Utunk - minő véletlen ez egy Madonna koncert után - a Lyric Thetare előtt visz el, ahol épp a Michal Jackson előtt tisztelgő "Thriller" musical van műsoron, a bejárat előtt a földön meg virágerdő... Londoniak ezrei érezték úgy, hogy ha már nem lehettek ott a koporsó közelében, akkor itt kell kimutatniuk a Király elvesztése miatt érzett gyászukat...

Nézve a művirágokat, személyes ákom-bákom leveleket, különféle "sticky and sweet" ajándékokat, rajzokat, a mindenen átsütő gyermeki rajongást - némi Zámbó Jimmy "feeling" uralkodik el rajtunk, és nem csak a király szó miatt...

Visszagondolva a Madonna koncertre is, kicsit szégyellem is magam, hogy nem tartozom ezen popkirályok és popkirálynők hű alattvalói közé, hogy én csak tárgyilagosan hajtom meg fejemet a professzionizmusuk előtt, ugyanakkor érzelmileg nem tudtam nekik behódolni, egyiköjüket sem választanám a Duna vagy a Temze jegén saját királyomnak, egyikükért sem ajánlanám fel életemet és véremet... Azok az emberek, akik gyertyákat gyújtanak a koncerteken, megőrülnek azért, hogy megérinthessék bálványukat, művirágot hordanak egy műjacksont ábrázoló plakát alá, most elveszítették a királyukat... De vajon én - aki nem tudja átérezni se ezt a gyászt, se azt az eufóriát, ami sokakon úrrá lett volna, ha ott lehetnek a londoni Madonna-koncerten  - nem veszítek-e többet a racionalizmusommal?

A szállodáig bizonyosan kitart ez a filozófikus kérdés, hisz a Lancaster Hotel már nincs messze a Lyric Színháztól... 

(Folytatás:  A Stonehenge szerencséje:
 http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/13/a_stonehenge_szerencseje)