Az előző postban (4. Meleg London:  http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/08/londonban_julius_4_ere_esett_az_idei_nyar_es_minden_ami_meleg) már elnézést kértem a címbéli hasonlatért, de biztos vagyok abban, hogy aki elolvassa ezt a bejegyzést is, nem érzi majd túlzásnak a helyzetre alkalmazott szólást, egy kicsit úgy kerültünk mi az O2 Arénába az általunk megnyert két helyre (ennek mikéntjét ld. a korábbi posztokban) mint a falusi p.csa az angol WC-re.

De ne szaladjunk ennyire előre.

 Kezdődött azzal, hogy mivel a nézőtérre vezető ajtókat csak fél hétkor nyitották, gondoltuk eszünk valamit az egymást érő vendéglátó-ipari egységek egyikében. Igen ám, de mindegyikből fürtökben lógtak kifelé az emberek. Csak róttuk a kilométereket a hatalmas cirkuszi sátor külső körein, de látszott már, hogy reménytelen bárhova is beülni. Szerencsére akadt egy tologatós kocsi, amelynél emberi léptékű volt a sor, és vehettünk hotdogot potom négy fontért. Bespájzoltunk két kisüveg vizet is (darabja két font), hisz ki tudja, hányszor szomjazunk meg még a koncert alatt... Na ezek a vizek mindjárt letehetetlen nehezékké váltak, amikor bemenetkor a biztonsági őr lecsavarta a kupakokat, és csak nyitva engedte tovább a műanyag flakonokat... Hogy miért biztonságosabb egy nyitott flakon, mint egy zárt, ezt majd elmagyarázza talán egy kommentben egy robbanás-szakértő, mi minden esetre a nyitott üvegekkel egyszercsak egy belső éttermi övezetbe kerültünk, ahol sorállás nélkül, és a kintinél jóval barátságosabb áron lehetett ételt-italt vásárolni (a négy fontos hotdoggal szemben itt mondjuk egy húsételt adtak körettel 7.50-ért). Láttuk ugyan, hogy ki van írva, hogy ez a VIP Longue, de nem gondoltunk arra, hogy mi azért kerülhettünk ide, mert netán VIP vendégek vagyunk, ez a jegyen ugyanis semmiből nem látszott: sőt, a helyünket - STE 381 1/3 és 1/4 - még az Aréna nézőtéri térképén sem találtam meg. Minden esetre a hot dog után örültünk az immár kényelmesen és relatíve olcsón elkölthető második vacsorának, majd úgy gondoltuk, hagyjuk magunkat útbaigazítani, hogy hova is szól a helyünk... Mozgólépcsőn föl a harmadikra, ahol kiderült, hogy ez a jegy egy páholyt takar, a Visa VIP-páholyát, és mi valóban VIP-vendégek vagyunk.  Az Aréna felépítése ugyanis a következő: alul a küzdőtér, majd körben az első szintes lelátók (ezek a helyek egyébként hivatalosan 175 fontba kerültek). Ez követi körben két páholysor (ez a második és a harmadik szint), majd újra egy - az alsónál meredekebb - lelátósor (ezt tériszonyosoknak nem ajánlják) valamivel száz font alatti jegyárakkal.

Minden VIP páholy "két szobás", a folyosóról nyíló egy cca 5 méterszer 5 méteres fogadó tér, és ebből lehet lefelé menni egy saját elkerített kis nézőtérre, amelyben van három sor, soronként hat fotellel. A mi jegyeink a harmadik szint 81-es páholyába szóltak az első sor 3-as, 4-es székére, és bár ezen jegyeknek nincs hivatalos áruk (sőt: elvben másra át nem ruházhatók), a Viagogon vagy más koncertjegyes site-okon a secondhand forgalomban 1000 fontos is elkértek a Madonna-koncert két VIP-jegyéért...).

Nagy szerencse, hogy bennünket nem kísértett meg ez a háromszázezer forint feletti ár, és nem próbáltuk meg eladni Madonna-jegyeinket, mert hát nem tudni, hogy az esetleges vevő miképp viszonyult volna a nekünk szóló ovációkhoz:  "á, maguk a magyarországi nyertesek... gratulálunk... örülünk, hogy itt vannak... kérem, egyenek, igyanak, mivel kínálhatjuk Önöket?"

Hát igen! Itt vagyunk kétszeresen bevacsorázva, mind energiában, mind angol fontban kellően megfizetve jóllakottságunkért, szorongatjuk a nyitott ásványvizes palackot a kezünkben, és most a Visa londoni marketingesei, főnökei körüludvarolnak minket, azt kérdezik tőlünk, hogy mit ennénk-innánk az ő kontójukra, az asztalokon meg ott sorakoznak az állófogadásokról jól ismert edények, tálak... Ugye nem túloztam a falusi a kislány (legyünk most már jól neveltek, elvégre VIP-vendégek vagyunk) hasonlattal? Lopva cserélem ki a bontott flakont egy pohár sörre, feleségem is átvált a hozottról egy helyben kínált vízre, azután ezzel le is osonunk a kis saját nézőtérre, mondván, hogy köszönjük szépen, mi most nem bírunk enni, tele vagyunk, meg különben is kifáradtunk, hisz hajnal óta úton vagyunk... Égő, nem égő, majd ott csendben lent a nézőtéri védettségben kibekkeljük Madonna érkezését...

Na, ez ügyben is megtévedtünk: Madonna ugyanis még sehol... Azt tudtuk, hogy Madonna "elő-zenekara" egy világhírű DJ, Paul Oakenfold, de bizony ő legfeljebb a tőle karnyújtásnyi távolságban űlőket tudja lázba hozni, ide fel a magasba már nem ér el szuggesztív ereje, s ezt valószínűleg a londoni beavatott nézősereg tudja is, egyelőre félház sincs. Nézegetjük az óránkat, már mindjárt fél kilenc, Madonna biztos kilenckor kezd.  Oakenfold valóban levonul, rekvizitumait összeszedik, de hiába tart a szünet már háromnegyed órája, csak a reklámfeliratok köröznek a páholysorok alatt, Madonnának se híre, se hamva. Azután elkezdenek telni a sorok, s amit akár még negyedórával korábban sem hittünk volna, kiderül, hogy tényleg teltház van, fél tízkor minden elsötétedik, és megkezdődi a "Ragadós és édes" címet viselő Madonna-koncert, ez azonban mindenképp megér egy önálló posztot: az itt következik: http://buy-buy-london.blog.hu/2009/07/09/madonna_a_cukorka_ujratoltve_avagy_az_edes_ragados_koleves...